1970, Clark Ádám tér, a Váralagút belülről

1970, Clark Ádám tér, a Váralagút belülről.
1842-ben gróf Széchenyi István javasolta a Várhegy keresztülfúrását a Lánchíd budai hídfőjénél. 1845-ben fogadták el a végleges tervet. Ürményi József 1850-ben társulatot hozott létre a megépítésére. Az építkezést 1853-ban kezdték meg Clark tervei szerint. 
Hogy valójában melyik Clarknak a terve volt, az még a mai napig nem tisztázott dolog. Korábban Clark Ádámot gondolták az ötlet gazdájának, ám Darvas István 1946-os munkájában William Tierney Clarknak tulajdonította azt, és számos meggyőző érvet sorolt fel ennek igazolására.
A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy William Tierney Clark végezte az előzetes méréseket, valamint az első tervek is tőle származnak, azonban a végleges kivitelezési terveket Clark Ádám készítette, aki az építkezést is irányította.
Csak névrokonok voltak.
1856. március 6-ára a gyalogosok számára megnyitották az alagutat. Az emberek még a bányafák alatt, nagy zajban és gyakran hatalmas porban juthattak át rajta, ekkor még ingyen.
A klasszicista keleti homlokzatot Clark, a romantikus nyugati kaput Frey Lajos tervezte.
Erről kép itt:
1857. április 30-án a kocsiforgalom számárak is megnyitották. Ez a kocsiforgalom természertesen lóvontatta kocsikat jelent. Ettől kezdve fizetős volt. 1918-ban az áthaladásért kötelezően fizetendő díjat eltörölték, majd 1919-ben az úttestet eredetileg borító fakockákat kiskockakőre cserélték.
A nyugati kaput Benkhard Ágost tervei után rekonstruálták. Ekkor aszfaltozták le az utat, valamint a 6 méteres útpályát 6,90 méterre szélesítették az északi járda minimálisra csökkentésével.
1973-ban az alagutat Buda, Pest és Óbuda egyesítésének centenáriumára felújították. Ekkor kapta az üvegmozaik-burkolatot, valamint a új szellőző berendezést...
A Váralagútból kifelé a Clark Ádám téren és környékén egy Bogár, egy nagy Polski (Polski 125), Volga M-21 kombi.
És egy  Ikarus a háttérben, a Lánchídon. A közvilágítást szögletes ostorlámpák adják. Az egyéb autók megfejtéséért köszönet Melis sándornak, Karkosák Dánielnek és Dorogman Lászlónak, ha egy kissé megkésve is...! Ui.: A köztéri óra ma is ott van a falon, csak más időt mutat...